Voltak, akik életüket áldozták a hazáért, voltak, akik menekülni kényszerültek az országból. Voltak, akiket bebörtönöztek, majd kivégeztek. Voltak, akik a vallatásokba haltak bele, és voltak, akik túlélték a börtönéveket. S hogy mi előzte meg, mi történt aznap, és mi lett a következménye, hagyományosan a 8. osztály elevenítette fel.
A kis cigány balladája
/Vác, 1957., rendőrségi fogda/
A kis cigányt egy éjjel kékre-zöldre
verték a részeg, vad pribékek,
s hogy már alig volt benne élet,
úgy húzták be, s dobták le a földre.
A kis cigányt ápoltuk, borogattuk.
A priccsre mindig úgy esett le
- újabb veréssel fenyegetve --:
abból élt, mit hitünkből néki adtunk.
A kis cigányt sétálni nem engedték.
Reszketve várta visszatértünk,
s hallgatta bízva, mit beszélünk.
És félt, nehogy újra véresre verjék.
A kis cigányt úgy ütötték, hogy köpjön,
rólunk, társakról, hazugságot.
Kéken, lilán hevert a földön,
de nem köpött. S hogy kiutat nem látott:
a kis cigányt mi vágtuk le a rácsról.
trikóját hurkolta nyakára.
Ez lett a hallgatása ára.
A veréstől félt, de nem a haláltól...
Végh Ferenc
.jpg)
.jpg "Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt."){kind=logo}